Mindegyikünknek pedig adatott a kegyelem a Krisztustól osztott ajándéknak mértéke szerint. Ezokáért mondja az Írás: Fölmenvén a magasságba foglyokat vitt fogva, és adott ajándékokat az embereknek. […] És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul: a szentek tökéletesbítése céljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére: amíg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére.
– Efezus 4:6-13
Nem vagyunk egyformák, és ez jól is van így. Isten kreatív, és az egyházzal az a célja, hogy bemutassa azon keresztül sokféle bölcsességét az angyali lényeknek. Legnagyobb bölcsessége kétségtelenül az a kegyelem, amely képes egy lázadó és menekülő ember szívét szeretetével meghódítani és imádóvá alakítani. S Ő ehhez kegyelme által különféle szolgálókat alkalmaz.
Milyen kegyelmes és türelmes Istenünk van! Neki nincs szüksége arra, hogy tanítókat és szolgálókat használjon, sokkal inkább nekünk, embereknek. Pál szerint ők ajándékok a gyülekezet számára. Vagyis az ajándék van az emberért, nem az ember az ajándékért.
Pál a korinthusiaknak elmondja – akik azon vitatkoztak, hogy Pál vagy Apollós tanítása-e a jobb –, hogy igazából sem a gyülekezetet elkezdő apostol, sem pedig a kiforrott gyülekezetet tanító pásztor nem számít, mert a növekedést az Úr adja. (1Korinthus 3:4-7)
Manapság sokan hivatkoznak valamiféle „kenetre” önmaguk és szolgálatuk – hogy ne mondjam: tekintélyük – igazolásaként. Ilyet az Újszövetségben nem találni. Nem látni azt, hogy egy szolgálaton kenet lett volna. A szolgálatokat Jézus szerint a gyümölcsei alapján kell megvizsgálni. Ami a kenetet illeti: nem a szolgálón, hanem sokkal inkább a befogadón van!
János első levele szerint (2:20 és 27) a minden hívőben meglevő és megmaradó kenet – melyet az Úr ad – célja, hogy mindenki meg tudja különböztetni a hamis tanítást a helyestől, tehát nincs szükség olyan tanító-mesterekre, akik irányítanak. Jézus elmondta, hogy csak Őt lehet tanító-mesternek nevezni. Pál, a legtöbbet fáradozó apostol is leginkább annak örült, amikor Béreában a tanítványok elővették az Írást, és napról-napra megvizsgálták, hogy vajon amit Pál mond, az valóban igaz-e. A kenet tehát nem a tanítón van, hanem a hallgatón.
Az Újszövetségben a kenet a hálaadó Máriánál fordul elő még, aki áldozatával előre prófétálta Jézus halálát (János 12:3-7). Van egy másik „kenet”, amiről sokat hallunk: egy zenés dicsőítés mennyire felkent! De nem a produkciónak, hanem a szívből fakadó imádatnak a kifejeződése volt a kenet! Ha a zenész imádja Istent, akkor fel van kenve. Ha valaki a zene hatására imádja Istent, akkor ő is fel van kenve. Az Atya imádókat keres.
A kenet célja, hogy felnőjünk a Krisztus teljességére, hogy végül már ne a szolgálóktól, hanem Istentől függjünk, mégis egységben legyünk szeretetben, megvédve egymást és másokat Isten Igéje által az emberek tévútra vezető csalárdságától és hatalomvágyától.
Atyánk, köszönjük, hogy mindent megadsz ahhoz, hogy felnevelj arra, hogy a sokféle származás és vélemény ellenére a többi imádóddal Jézus, a te Fiad megismerésében egységre jussunk. Segíts másokat is a Te imádóiddá tennünk, hogy ne minket dicsérjenek. Jézus nevében. Ámen.

