Felfoghatatlan, hogy az az Isten, aki a világegyetemet megalkotta, társaságot keres magának, valódi kapcsolatot az emberekkel. De engem igazán a kegyelem és a karma közötti különbség kényszerít térdre.
Tudod, minden vallás a karma elv köré épül. Tudod, amit beteszel a rendszerbe, azt kapod vissza: szemet szemért, fogat fogért. Vagy ahogy a fizikában (a fizikai törvényekben) van: minden akcióhoz jár egy ugyanolyan ellentétes reakció. Számomra tiszta sor, hogy a világegyetem központjában a karma áll. Ebben teljesen bizonyos vagyok. Mégis, mindemellett ott van a kegyelem elve, ami ezt a „ki mint vet, úgy arat” elvet a feje tetejére állítja… A kegyelem szembeszáll az ésszerűséggel és a logikával. Ez a fajta szeretet megszakítja cselekedeteink következményének láncát, ami számomra nagyon is jó hír, mert én már annyi sok butaságot követtem el.
Nagy bajban lennék, ha végső bírám a karma lenne. Ugyan nem kifogás a hibáimra, de én a kegyelem mellett döntök! Kitartok amellett, hogy Jézus felvitte az összes bűnömet a keresztre. Ismerem magamat, és ezért abban bízom, hogy nem kell a saját jóságomra hagyatkoznom majd…
Krisztus halálának lényege, hogy magára vette a világ bűneit, így amit mi beteszünk a rendszerbe, nem kapjuk vissza, és bűnös természetünk nem aratja le a jogos halálbüntetést. Ez a lényeg. S ennek fényében alázatban kellene élnünk. Nem a mi jóságunk az, ami átjuttat minket a menny kapuján…
Számomra egyáltalán nem egy erőltetett dolog az, hogy Jézus az Isten Fia. Az általános reakció a Krisztus történetére mindig ugyanaz: nagy próféta volt, tényleg egy elég érdekes figura, aki sok mindent mondott a többi olyan nagy tanítókkal együtt, mint Illés, Mohamed, Buddha vagy Konfucius. De ezt a lehetőséget Krisztus nem engedi meg, hogy így nézzünk rá. Krisztus igazából ezt mondja: Nem, én nem azt mondom, hogy tanító vagyok, ne hívjatok tanítónak. Nem is azt mondom, hogy egy próféta vagyok. Hanem azt, hogy „Én vagyok a Messiás.” Igen, azt, hogy „Én vagyok Isten emberi testben.” És az emberek erre azt mondják: Na ne már, inkább csak maradj meg prófétának vagy tanítónak, akit még el tudunk fogadni. Kicsit különc vagy. Ott van a sáskát és vadmézet evő Keresztelő János, az még belefér. De ne említsd már azt az M-betűs szót! Mert tudod, akkor keresztre kell feszítsünk. De ő továbbmegy: Nem-nem. Tudom, hogy azt várjátok tőlem, hogy jöjjek egy nagy hadsereggel, és rázzam le rólatok ezeket az élősködő piócákat, de valójában én a Messiás vagyok.
Ha csak egy kicsit olyanok tudnánk lenni, mint ő, a világ megváltozna. Amikor Krisztus keresztjére tekintek, amit ott látok, az mind az én mocskom, és mindenki másé. Ezért teszem fel magamnak azt a kérdést, amit már oly sokan feltettek: Kicsoda ez az „ember”? Tényleg az, akinek mondta magát, vagy csak egy vallásos bolond? És ez a nagy kérdés, amit mindenkinek magának kell megválaszolnia.
Bátorítás:
Krisztus előtt a karma törvénye uralkodik az emberen. De Krisztus halálának és feltámadásának elfogadásával megkapjuk a kegyelmet, amit már Bono is megtapasztalt: a radírt, mely Isten előtt eltörli bűneinket. Egyszer, s mindenkorra, hogy soha többé ne válasszon el senki és semmi Isten szeretetétől!
Elfogadod Isten kegyelmét?

