2010. január 28., csütörtök

Isten gondoskodik - 6

A növekedést az Úr adja

Mindegyikünknek pedig adatott a kegyelem a Krisztustól osztott ajándéknak mértéke szerint. Ezokáért mondja az Írás: Fölmenvén a magasságba foglyokat vitt fogva, és adott ajándékokat az embereknek. […] És Ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul: a szentek tökéletesbítése céljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére: amíg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére.
– Efezus 4:6-13

Nem vagyunk egyformák, és ez jól is van így. Isten kreatív, és az egyházzal az a célja, hogy bemutassa azon keresztül sokféle bölcsességét az angyali lényeknek. Legnagyobb bölcsessége kétségtelenül az a kegyelem, amely képes egy lázadó és menekülő ember szívét szeretetével meghódítani és imádóvá alakítani. S Ő ehhez kegyelme által különféle szolgálókat alkalmaz.

Milyen kegyelmes és türelmes Istenünk van! Neki nincs szüksége arra, hogy tanítókat és szolgálókat használjon, sokkal inkább nekünk, embereknek. Pál szerint ők ajándékok a gyülekezet számára. Vagyis az ajándék van az emberért, nem az ember az ajándékért.

Pál a korinthusiaknak elmondja – akik azon vitatkoztak, hogy Pál vagy Apollós tanítása-e a jobb –, hogy igazából sem a gyülekezetet elkezdő apostol, sem pedig a kiforrott gyülekezetet tanító pásztor nem számít, mert a növekedést az Úr adja. (1Korinthus 3:4-7)

Manapság sokan hivatkoznak valamiféle „kenetre” önmaguk és szolgálatuk – hogy ne mondjam: tekintélyük – igazolásaként. Ilyet az Újszövetségben nem találni. Nem látni azt, hogy egy szolgálaton kenet lett volna. A szolgálatokat Jézus szerint a gyümölcsei alapján kell megvizsgálni. Ami a kenetet illeti: nem a szolgálón, hanem sokkal inkább a befogadón van!

János első levele szerint (2:20 és 27) a minden hívőben meglevő és megmaradó kenet – melyet az Úr ad – célja, hogy mindenki meg tudja különböztetni a hamis tanítást a helyestől, tehát nincs szükség olyan tanító-mesterekre, akik irányítanak. Jézus elmondta, hogy csak Őt lehet tanító-mesternek nevezni. Pál, a legtöbbet fáradozó apostol is leginkább annak örült, amikor Béreában a tanítványok elővették az Írást, és napról-napra megvizsgálták, hogy vajon amit Pál mond, az valóban igaz-e. A kenet tehát nem a tanítón van, hanem a hallgatón.

Az Újszövetségben a kenet a hálaadó Máriánál fordul elő még, aki áldozatával előre prófétálta Jézus halálát (János 12:3-7). Van egy másik „kenet”, amiről sokat hallunk: egy zenés dicsőítés mennyire felkent! De nem a produkciónak, hanem a szívből fakadó imádatnak a kifejeződése volt a kenet! Ha a zenész imádja Istent, akkor fel van kenve. Ha valaki a zene hatására imádja Istent, akkor ő is fel van kenve. Az Atya imádókat keres.

A kenet célja, hogy felnőjünk a Krisztus teljességére, hogy végül már ne a szolgálóktól, hanem Istentől függjünk, mégis egységben legyünk szeretetben, megvédve egymást és másokat Isten Igéje által az emberek tévútra vezető csalárdságától és hatalomvágyától.

Atyánk, köszönjük, hogy mindent megadsz ahhoz, hogy felnevelj arra, hogy a sokféle származás és vélemény ellenére a többi imádóddal Jézus, a te Fiad megismerésében egységre jussunk. Segíts másokat is a Te imádóiddá tennünk, hogy ne minket dicsérjenek. Jézus nevében. Ámen.

2010. január 27., szerda

Isten gondoskodik - 5

A bölcsesség bankja

Aki könyörül a nincstelenen, az Úrnak ad kölcsön, mert Ő megtéríti jótéteményét.
– Példabeszédek 19:17

A világ leggazdagabb királyának, Salamonnak a szájából hangzott el ez a példabeszéd, melyet a többivel együtt összegyűjtöttek és leírtak. Ha visszaemlékezünk Salamon pályafutásának kezdetére, a következőt imádkozta: „Óh én Uram Istenem, te tetted szolgádat királlyá, Dávid, az én atyám helyett. Én pedig kicsiny gyermek vagyok, nem tudok hadba vonulni. És a te szolgád a te néped között van, amelyet te magadnak választottál, nagy nép ez, amely meg nem számláltathatik, meg sem írattathatik a sokaság miatt. Adj azért a te szolgádnak értelmes szívet, hogy tudja ítélni a te népedet, és tudjon választást tenni a jó és gonosz között; mert kicsoda kormányozhatja ezt a te nagy népedet?”

Tetszett ez a beszéd az Úrnak, hogy Salamon ilyen dolgot kért. Ezt felelte Isten neki: „Mivelhogy ezt kérted tőlem, és nem kértél magadnak hosszú életet, sem gazdagságot, sem a te ellenségidnek lelkét; hanem bölcseséget kértél az ítélettételre: íme a te beszéded szerint cselekszem, adok neked bölcs és értelmes szívet, úgy, hogy hozzád hasonló nem volt te előtted, és utánad sem támad olyan, mint te. Sőt még a mit nem kértél, azt is megadom néked, gazdagságot és dicsőséget: úgy hogy a királyok között nem lesz hozzád hasonló senki minden te idődben.” (1Királyok 3:7-13)

A fiatal király tisztában volt azzal, hogy Isten tette őt ebbe a helyzetbe. Magát nem királynak, hanem Isten szolgájának tekintette, aki sáfársággal lett megbízva Isten népe fölött. Apja, Dávid történeteiből és zsoltáraiból már ismerte Isten gondviselését, és azt, hogy Őrá kell támaszkodnia. Ezért nem is gazdagságot vagy biztonságot kért, sokkal inkább bölcsességet, hogy tudja vezetni az Úr népét, s hogy el tudja dönteni, mi a helyes és mi a helytelen. Isten pedig válaszában elmondja: Őneki ez a hozzáállás tetszik. A bölcs embert meg tudja áldani, mert tudja, hogy nem fog visszaélni hatalmával. Hívőkként mibennünk is megvan már Isten bölcsessége, Krisztus. Az efezusi levél szerint Isten az egyházat arra rendelte, hogy azon keresztül megmutassa az angyali lényeknek Isten sokféle bölcsességét (3:10).

Számtalan bibliai történet és bizonyságtétel igazolja Salamon kijelentését. Istennél nem számít sem a faji, sem a politikai hovatartozás, sem pedig az adakozó anyagi helyzete. A sareptai özvegyasszonynak, aki utolsó kenyerét adta „világválság” idején Illés prófétának, nem fogyott ki az olaja (1Királyok 17). Elizeus próféta hatására a király még a várost ostromló ellenségeknek is adott enni, akik ezután többé nem támadtak (2Királyok 6). A „térdein öt árvaházat megalapító” Müller György (1805-1898) élete pedig mindennél hangosabban hirdeti, hogy Isten imát meghallgató, szerető mennyei édesapánk, aki gondoskodik a nyomorultakon, és azokon, akik könyörülnek rajtuk. Mink van, amit nem kaptunk? Mivel dicsekedhetünk?

Szerető Atyám, köszönöm, hogy könyörültél rajtam, nincstelenen, és egy napon Krisztussal együtt nekem ajándékozol mindent. Segíts hirdetnem kegyelmednek ezt az oldalát is. Ámen.

2010. január 22., péntek

Isten gondoskodik - 4

Isten hatalmas keze

Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ád. Alázzátok meg tehát magatokat Istennek hatalmas keze alatt, hogy felmagasztaljon titeket annak idején. Minden gondotokat ő reá vessétek, mert néki gondja van reátok. Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen. Akinek álljatok ellen, erősek lévén a hitben.
– 1Péter 5:5b-9a

Péter ezt a levelét a fizikailag szenvedő, szellemben mégis örvendező tanítványoknak írta. Olyan hívőknek, akikkel Istennek három célja van: szentség, engedelmesség és a Jézus Krisztus vére által megváltott élet. Az egyik legnehezebb kérdést is tárgyalja: „Miért engedi Isten a szenvedést?” – miközben folyamatosan a mennyre és Jézusra tereli figyelmünket.

A most vizsgált szakasz a hit nemes harcáról szól. Harcról, ellenállással. Korábban már volt szó, hogy Isten Igéje ellentmond felfuvalkodott gondolkozásunknak. Maga Isten áll ellen a kevélyeknek. És Isten valamire most meg szeretne tanítani bennünket. Arra, hogy gyűlöljük a kevélységet és ahogy Ő teszi, úgy mi is álljunk ellen ennek. A világ legfelfuvalkodottabb teremtménye az ördög, akinek ellen kell állnunk a hitben. Felfuvalkodottsága egyszerűen azt jelenti, hogy nem ismeri be, hogy vesztes. Jézus már legyőzte őt a kereszten, mégis úgy ordít oroszlánként, mintha király lenne. Egyértelmű tehát, mi az ördög támadó fegyvere.

Péter védekezés gyanánt a gyülekezet vezető véneit alázatos példaadó gondviselésre kéri uralkodás, nyerészkedés és kényszerítés helyett. Majd kéri a fiatalabbakat is, hogy ők is legyenek engedelmesek és alázatosak. Voltaképp mind véneknek, mind fiataloknak – jelentsen ez akár kort, akár érettséget – azt mondja: bízzanak alázatosan mindent Istenre. Isten hatalmas kezére. Arra a kézre, amely kéz elhordozta a kereszten a világ összes bűnét.

A gonosz fegyvere nem más, mint a büszkeség, a kevélység. A bűneinket hordozó kéz megérdemli, hogy elnémuljunk előtte, elismerjük megváltó szeretetét és hatalmát, és ebben tovább haladva rábízzuk egész életünket. Nos, a gonosznak ez az, ami nem fog sohasem tetszeni. Hogy Istent Önmagáért imádjuk. Függetlenül minden mástól, a körülményeintől.

A szenvedésben ott fog súgdosni a kérdéssel: „Hogyan engedheti ezt meg Isten?” Ajjaj! Hiszen jól tudom, hogy azok után, amin Ő átment értem, nem vádolhatom Őt. Tudom, hogy nem szabad Istent vádolni, mégis teszem. Tudom, hogy Ő az Úr, és törvénye szent, igaz és jó. Nem is én vádolom tehát Istent, hanem a bennem lakó bűn. De hogyan győzhetek akkor?

Egy kicsit előbb Péter adott nekünk egy fegyverzetet, ami által megerősödhetünk a hitben: „Minthogy azért Krisztus testileg szenvedett, fegyverkezzetek fel ti is azzal a gondolattal, hogy aki testileg szenved, megszűnik a bűntől.” (4:1) Meg is van a fegyver az ördög kevélységére: „Isten azért engedi meg a testi szenvedést, hogy elszakadjak a bűntől – tőled!” Dicsőség Neki!

Drága Atyám, köszönöm, hogy gondod van rám. Itt van az egész életem, az összes gondom, mindenem. Szentelj meg Jézus vérével, és tégy velem hatalmas kezeddel, amit akarsz. Ámen!

Isten gondoskodik - 3

Krisztus a mi lelkünk őrzője

Aki a mi bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy a bűnöknek meghalván, az igazságnak éljünk: akinek sebeivel gyógyultatok meg. Mert olyanok voltatok, mint tévelygő juhok; de most visszatértetek lelketek pásztorához és felvigyázójához.
– 1Péter 2:24-25

Ez a Biblia egyik legerőteljesebb szakasza Isten gondviseléséről! Krisztus példájának követéséről szól, méghozzá egy olyan ígéret alapján, miszerint bűneinket már felvitte a keresztre! Isten gondoskodott arról, hogy szabadok lehessünk a bűntől és a tévelygéstől. És Jézus nem csak a múltban szabadított meg a bűnökből – sebei árán gyógyultunk meg ebből a „betegségből” –, hanem a jelenben is megvéd minket! Ő lelkünk pásztora és felvigyázója.

Érdemes néhány szót ejteni arról, hogy mit is jelent az eredeti szövegben a „felvigyázó”. Tudniillik ez ugyanaz a szó, mint a püspök. Görögül episzkoposz. Mit is jelent püspöknek lenni? Amikor Júdás meghalt, Péter azt mondta, Júdás püspökségét más vegye át. Az eredeti zsoltár szerint hivatalról van szó, tehát egyfajta szolgálatról. Egy szótőelemző szótár segítségével a következő érdekességekre bukkanunk:

A szó maga meglátogatást jelent, áttekintést, ellenőrzést, hogy minden rendben megy, hogy az illető jelleme megfelelő-e. Egyfajta felülvigyázóról van szó. Látszatra… De ha mélyebbre ásunk, a szótövet vizsgálva meglátjuk az igazi lényeget, és azáltal, hogy hol szerepel a Bibliában. Az episzkeptomai jelentése: szegényt, beteget, bántalmazottat felkeresni, meglátogatni, hogylétéről érdeklődni, és biztosítani számára a szükséges törődést és ellátást. Egy isteni példája ennek: „Áldott az Úr, Izráel Istene, hogy meglátogatta és megváltotta az ő népét.” (Lukács 1:68). Istent sokszor meglátogatásáért dicsőítették az evangéliumok lapjain. Jézus ezt a szót használja a börtönben levők meglátogatásánál is, István vértanú pedig Mózesről beszél, ahogy a fáraó palotáját otthagyva meglátogatta sínylődő népét. Péter pedig arról, hogy Isten a pogányokat is meglátogatta és elhívta magának a megtérésre. Pál és Barnabás gyakran látogatta meg a testvéreket bátorítva őket, hogy maradjanak meg a kegyelemben. Végül Jakab beszél a tiszta istentiszteletről: meglátogatni az árvákat (apa- vagy tanító nélkül felnövő gyermekeket) és az özvegyeket.

Egy szinttel lejjebb, a szkoposz jelentése: figyelő, őrálló, aki a távoli célt tartja szem előtt. Végül ennek töve a szkepaszma, ami azt jelenti: takaró, ruha.

Atyám, aki elküldted Fiadat, hogy meglátogassa ezt a bűnben szenvedő, apátlan és tanító nélküli világot! Fel sem tudom fogni, mi mindent adtál nekünk Krisztusban! Te a távoli célt nézted, amikor Őt küldted, hogy Veled legyünk! Őt adtad ruha és takaró gyanánt az Éden mezítelen emberének. Őt küldted a földi börtönbe, hogy megtudd, hogyan élünk. Hogy nekem, mint beteg, dicsőséged híjával levő megrabolt teremtményed számára sebei által biztosítsd a legszükségesebb ellátást, lelkem üdvösségét. Hogy bátoríts a kegyelemben való megmaradásra. Kérlek, Jézus püspöksége hadd látszódjon meg rajtam a másokkal való törődés által. Ámen.

Isten gondoskodik - 2

2. Az Istenben való helyes bizalom

Az Úrnak félelme a bölcseségnek tudománya, és a tisztességnek előtte jár az alázatosság. Az embernél vannak az elme gondolatjai; de az Úrtól van a nyelv felelete. Minden útai tiszták az embernek a maga szemei előtt; de aki a lelkeket vizsgálja, az Úr az! Bízzad az Úrra a te dolgaidat; és a te gondolataid véghez mennek. Mindent teremtett az Úr az ő maga céljára; az istentelent is a büntetésnek napjára. Útálatos az Úrnak mindenki, aki elméjében felfuvalkodott, kezemet adom rá, hogy nem marad büntetetlen. Könyörületességgel és igazsággal töröltetik el a bűn; és az Úrnak félelme által távozhatunk el a gonosztól. Mikor jóakarattal van az Úr valakinek útaihoz, még annak ellenségeit is jóakaróivá teszi. Jobb a kevés igazsággal, mint a gazdag jövedelem hamissággal. Az embernek elméje gondolja meg az ő útát; de az Úr igazgatja annak járását.
– Példabeszédek 15:33-16:9

Sokan mondják, hogy a Biblia tele van ellentmondásokkal. És részben igazuk is van. Vannak benne ellentmondások. Csak éppen nem önmagával… Isten Igéje a mi felfuvalkodottságunknak mond ellent. Sokszor úgy képzeljük el Istent, hogy mivel jó és megbocsát, kutya kötelessége megáldania minket! Mi sincs távolabb az igazságtól! Igen, Isten meg akar minket áldani. Először is azzal, hogy megtérít minket Jézus által gonoszságunkból, és elszakít ettől az elfajult nemzedéktől.

Félelem és alázat. Így kezdődik az ellentétek sorozata. Ahogy látom a sok hibámat, és esendőségemet: még beszélni sem tudok normálisan, és ahogy látom, hogy Isten vezérel: ez engem sírásra és alázatra indít. Hol lennék én Őnélküle? Isten azt akarja, hogy elismerjem: Ő Isten, és én teljesen Őrá szorulok. Dönthetne úgy is, hogy elenged. Szeretetéért nem teszi, de nem kötelessége segíteni. Isten a lelkemet vizsgálja, és lát sok mindent, ami büntetésre méltó. És mégis szeret. És még a feddései is a javamra válnak, mert tudom, hogy az Ő kezében vagyok. Ha a Szent Isten nem mutatná meg bűneimet, akkor kezdhetnék csak aggódni!

Jézus imádságában szerepel, hogy „szabadíts meg minket a gonosztól”. Nos, itt van a válasz a módjára. Féld Istent! Ragaszkodj Őhozzá. Neki akarj tetszeni. Ne fuvalkodj fel, mint az istentelenek. Micsoda szó ez, hogy „istentelen”! Azt jelenti, hogy Isten félelme nélkül élő ember. Olyasvalaki, aki nem Isten rendelései szerint él. Honnan tudom, hogy rossz a kapcsolatom Istennel? Onnan, hogy nem vagyok hajlandó beismerni bűneimet, saját szememben útjaim tiszták, így nem is akarom azokat Isten szavához igazítani. Magamról jókat gondolok, holott egyedül a poklot érdemlem. Vagy az is lehet, hogy van kétes forrásból származó jövedelmem, akár anyagi, akár – mai társadalmunkban – digitális, holott jobb a kevés igazsággal. Ezek mind utálatosak Isten előtt, tehát ha így élek, hiába mondom a számmal, igazából nem is szeretem Istent.

„Senki sem jó, egyedül az Isten” – szembesítette a nagymenő gazdag ifjút Jézus. Hála Istennek, hogy Ő könyörületes és irgalmas, és a kereszten tulajdon vérével eltörölte bűnösségünket. És hogy valóban hajlandó a kezébe venni és ott tartani életünket, hogy elérje bennünk Célját – Krisztust!

Atyám, aki mindent a magad céljára teremtettél, Igéd azt parancsolja nekem, bízzam Rád dolgaimat! Segíts átadnom Neked a nyelvemet, a lelkemet, az utamat, a célomat, az elmémet, a bűnömet, ellenségeimet, jövedelmemet, és egész életemet; és igéreted szerint kérlek, gondoskodj róla, hogy valóban a Te céljaid valósuljanak meg az életemben. Segíts, hogy még jobban megértsem gondolataidat Igéd által életemre nézve, és hogy elhagyjam mindazt, ami nem kedves Neked. Jézus nevében, kérlek, legyen meg a Te akaratod! Ámen.

2010. január 19., kedd

Isten gondoskodik - 1

Isten gondoskodik sorozat, első rész

1. Isten többet tud adni, ha tudunk feladni


Akkor monda Amásia az Isten emberének: De mit tegyünk a száz talentom ezüsttel, amelyet Izráel seregének adtam? És felele az Isten embere: Az Úr néked annál sokkal többet adhat. – 2Krónika 25:9

Amásia, Júda királya Isten törvénye szerinti reformokat hajtott végre az országban. Ám egy ponton megakadt, amikor az Istent annyira nem kereső efraimiek közül akart katonákat felfogadni. Isten egy „névtelen” prófétát küldött, hogy maradjon a király Isten tervében, és ne ötvözze azt emberi erővel, ne fogadja fel Izrael seregét, mert akkor nem lesz vele Isten. Ha viszont elküldi őket, Isten meg tudja áldani őt.

Lehet, hogy elpazaroltuk erőforrásainkat, életünket vagy akár időnket saját békességünk bebiztosítására. De Isten azt mondja: térjünk meg ebből! Nekem is le kellett modanom az életbiztosításomról, és a TB-mről, amikor Bibliaiskolába mentem. A visszatartó félelem ekkor természetesen ott volt, ahogy a királynál is. De ha ismerjük Isten Igéjét, azt kell követnünk. Mire alapozunk? Hogy „az Úr néked annál sokkal többet adhat.” Minél? A világi védelemnél. Vagy annál, amit elpazaroltál, és most emiatt bűntudatod van. Nekem is az volt. De Isten mindig gondomat viselte, hol így, hol úgy, a Bibliaiskolában, és azután is. Ha Istent követed, lesz önvádlás, de ekkor az Isten igéreteiből fakadó reménységre kell nézni, ami nem szégyenít meg, és Isten szeretetére, ami szívünkbe áradt a nekünk adatott Szentlélek által.

Amikor a király elküldte a katonákat, azok dühösek lettek rá. De a király így is elment harcolni, nélkülük, Isten szavára, és győzött. Megverte a seírieket. Minket is fognak gúnyolni mások, mondván, hogy miről mondtál le! De ne foglalkozzunk velük, hanem tegyük, amit Isten mondott Igéje és hozzánk küldött emberei által, és akkor sikeresek leszünk az Ő szemében. Jézus is Isten akaratát nézte, ezért magasztalta Őt fel Isten, és ezért tudott megmenteni minket, akik hiszünk az Ő nevében, a kárhozattól.

A király mégis csak elkövetett egy hibát, ami végül a vesztét okozta. Az elküldött katonák ugyanis visszatámadtak, és leromboltak júdai városokat. A királynak ekkor megingott az Úrba vetett hite, mert a seiriek bálványait kezdte imádni. Épp azokat, amiket Isten által szerzett. Nagyon sok szolgálat indul hitből, de visszatámad az emberi gondolkozás. „Annyira mégse lehetünk radikálisak!” Nyomorgunk, nem jön annyi pénz vagy bátorítás, pedig Isten megígérte – gondoljuk. Végül a nehézségek miatt valahogy már nem Istent imádjuk, hanem a szolgálatban szerzett hírnevünket. Sztárok leszünk és elzavarjuk a névtelen prófétákat. Végül Isten úgy intézte, hogy Amásia király szolgálatának vége lett, és más lett a király.

Atyám, aki Úr vagy mindenek felett, segíts folyamatosan alázatban maradnom, Neked engedelmeskedve Igéd szerint. Bátoríts a hitben, hogy abba tudjam hagyni emberi, magamat bebiztosító gondolkozásomat, amit a világtól tanultam. S ígéreted szerint kérlek, add a Te gondoskodásodat a keskeny úton, és minden értelmet felülhaladó békességedet. Amit a világ nem adhat. Köszönöm Jézus nevében, hogy számíthatok Rád. Ámen.

2010. január 4., hétfő